Csanád, Arad, Torontál

Történelmi tanulmányaikból talán még emlékeznek a Trianon előtte magyar vármegyékre. Ezek közül megannyi ma már Magyarország határain kívül található, másokat, miután elvesztették területük jó részét, megszüntettek, beolvasztottak más megyékbe. Így járt az egykori Csanád megye is, amelynek nagyobbik fele Romániához került a megyének nevet adó településsel együtt. Kisebbik része, az egykori megyeszékhellyel, Makóval,  az egykori második legnagyobb várossal, a valaha 14 ezer lakosú Battonyával és a Peregi Vendégháznak otthont adó Mezőhegyessel maradt Magyarországnál, de mivel túl kicsinek bizonyult, 1955-ben végleg beolvasztották Békés megyébe. Az egykori csanádi vidék ezer szállal kötődik a térségi központ Szegedhez, ugyanakkor újra próbálja szorosabbra húzni a szálakat az egykori másik epicentrummal, Araddal. A térség a török időkben elnéptelenedett, és óriási puszták alakultak ki rajta. A mai településszerkezet (bár a folyóvizek mellett évezredek óta lakott a vidék) a török utáni betelepítések révén alakult ki. A térség izgalmas nemzetiségi összetétele is ennek köszönhető. Tótkomlós, Nagylak és szomszédos falvak szlovák, Battonya, Deszk és Magyarcsanád szerb és román kulturális hagyományai igazi különlegességet jelentenek. A román oldalra került egykori csanád megyei települések ebben is hasonlítanak: Pécska, Nagyszentmiklós, Tornya vagy Arad erős szerb hagyományai is a "marosi szerbek", a határőrök letelepítésének köszönhetőek. Ugyanakkor a magyar hagyományok is erősek a már említett települések mellett például Kisiratoson.